Nem tudom, hogy Ön hogy áll a stresszel. Ebben a cikkben hadd osszak meg egy néhány egyszerű elvet ami segítségére lehet a nyugodt és kiegyensúlyozott élethez. Az elveket, egy előadás keretében Dr. Ron Jenson-tól tanultam. Ezeket fenntartások nélkül tudom az Ön figyelmébe is ajánlani.

Bevezetésként hadd kezdjem egy kis fogalmi tisztázással. A stressz egyszerűen csak nyomást jelent. A nyomással kapcsolatban pedig az a törvényszerűség áll, hogy minél többet szeretne elérni az életben annál nagyobb és többféle nyomás fog Önre nehezedni.

Nem is ez a gond, hanem, ha nem megfelelően kezeli az Önre köszönő stresszt, nyomást, akkor rosszul fogja érezni magát, a bekövetkező distressz miatt. A distressz jelenti azt az állapotot amire azt szoktuk mondani, hogy valaki stresszelt. Másképpen, a distressz, a stresszre adott, nem megfelelő válasszal járó, negatív érzéseket jelenti.

A stresszet tehát nem tudja elkerülni, a distresszt viszont igen! Sőt, ahogy egyre nagyobb nyomással járó feladatokat old meg, egyre több áramlat élményben illetve győztes érzésben lehet része. (Van erre is egy kifejezés az angolban, nem tudom magyarul használják-e: "ustress"). Az ustressz tehát, a stresszre adott megfelelő válasz(ok) esetén jelentkező pozitív érzéseket jelenti.

Most pedig sorra veszem, hogy Dr. Ron Jenson milyen hozzáállást javasol az élethez, a problémákhoz, önmagunkhoz, másokhoz és az időhöz, hogy az ezek irányából érkező stresszel distressz nélkül tudjon együtt élni, illetve egyre több pozitív élményt jelentsenek az Ön számára.

Az élethez: Hálával. Érdemes Önnek gyakorolnia a hálás hozzáállást. Jó, ha el tudja kerülni, hogy panaszkodóvá váljon. Ezért Önnek érdemes konstruktívan szemlélnie az életet. Ez alatt két módot értek egyszerre: kritikusan és pozitívan. Jó, ha kritikusan szemléli, mert józanságot jelent, ugyanakkor ne hagyja, hogy kritikus gondolkodása negatív, panaszkodó hozzáálláshoz vezessen.

Fejlett, kritikus gondolkodása, akadálya lehet hálás hozzáállásának. Egyben ne hagyja azt se, hogy optimista, pozitív hozzáállása önáltatásba csapjon át. Tehát érdemes kritikusan gondolkodnia, miközben alkotó módon közelíti meg a világot. Legyen hálás azért, amilye van, és dolgozzon azon, hogy elérje, amit még szeretne.

A problémákhoz: Támaszkodjon nekik (mint az ökölvívó mikor megöleli ellenfelét). Rosszul jár el, ha elmenekül előlük vagy tagadja őket, mert maguktól nem szoktak megoldódni és idővel a problémák csak fokozódnak, és eközben egyre rosszabbul is fogja érezni magát.

Gondot okoz az is, ha hagyja, hogy a problémák okozta negatív érzelmek (mint például: félelem, aggodalom, düh) elhatalmasodjanak Önön. Érdemes mihamarabb a problémát a megfelelő perspektívába helyeznie és cselekednie.

Sok ember azért érzi rosszul magát, azért sopánkodik sokat, mert abban a hiszemben él, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie, legalábbis azt kívánja, hogy bárcsak úgy lenne. Az élet viszont nehéz, mert a problémák megoldása fájdalommal jár.

Érdemes elfogadnia, hogy az élet nehéz (amikor én ezt elfogadtam nagy változás indult el az életemben) és akkor az érzelmi energiáit a probléma megoldására, és nem a negatív érzelmek felgyűjtésére tudja használni. Ha elfogadta, hogy az élet nehéz, akkor már ez a tény nem fog számítani.

Saját magához: Törődjön magával! Persze nem azt mondom, hogy csak magával törődjön. Egyébként van egy két részes írás ami kifejezetten a saját magunkhoz való viszonyulásról, vagyis az önértékelésről szól, ami egy meghatározó tényező.

Ehelyütt csak annyit írok, hogy Ön egy egyedi és megismételhetetlen ember. Soha senki nem volt, és nem is lesz, pont olyan mint Ön. Remélem tudatában van Önnön fontosságának. Nem fontosabb Ön mint más emberek, de igenis FONTOS.

Ha például, tűz ütne ki a csodaszép Parlament épületében, miközben éppen Ön bent lenne, mondjuk mint látogató, és úgy merülne fel a kérdés, hogy Önt mentsék meg, de akkor veszik az Országház, vagy inkább mentsék az Országházat, minden esetben az Ön megmentését választanák. Mert Ön nem reprodukálható, az épület igen.

Vannak olyan dolgok továbbá, amiket csak Ön csinálhat meg, és ha Ön nem teszi meg, senki nem fogja. Így például, a gyerekeinek, egyedül Ön lehet az édesapjuk vagy édesanyjuk.

Dr. Jenson megfigyelése szerint a régi rendszerben azt a képet igyekeztek kialakítani, hogy valaki vagy az ország szűk vezetőségéhez tartozik, vagy gyakorlatilag egy senki, de legjobb esetben is a szürke átlaghoz tartozik.

Ezzel szemben az az igazság, hogy Ön, adottságai mentén igenis kiemelkedhet, kiválóvá válhat. Akár Önnek is lehet rajongói tábora. Biztos vagyok benne, hogy Ön sok ember szolgálatára és örömére tud lenni, ha akarja.

Hadd bátorítsam arra tehát, hogy igyekezzen alázattal élni lehetőségeivel. Lehetősége egyébként, valószínüleg sokkal több van, mint sokszor gondolná. Pszichológusok szerint ugyanis, az emberek átlagban képességeiknek mindössze 15%-át használják ki.

Hogyan érdemes viszonyulnia saját magához, miközben tudja, hogy vannak gyengeségei is? Úgy, hogy nem veszi magát túlságosan komolyan. Amit érdemes komolyan vennie az a munkája, a céljai, kapcsolatai, e közben pedig érdemes megtanulnia saját magán nevetni. Szóval, nevessen saját magán!

Mindannyian egy kis összevisszaság vagyunk. Ne próbálja azt a látszatot kelteni, hogy Ön tökéletes. Érdemesebb Önnek átlátszónak, megismerhetőnek lennie. Így jobban meg fognak tudni bízni Önben! Emellett fogadja el saját magát, és adja saját magát. Így jobban fogják Önt szeretni!

Másokhoz: Építse fel őket! Az egységről szóló cikkben részletesen olvashat erről. Címszavakban: többek közt elismeréssel, megelőlegezett bizalommal és vigasztalással tudja őket felemelni. Érdemes másokat maga elé helyeznie, mert ha örömet tud okozni nekik, Ön is fog tudni örülni.

Idejéhez: Önnek minden igazán fontos dologhoz van elegendő ideje. Ezért szükséges, hogy megfelelően tudja kezelni prioritásait. Önnek nem egyszerűen az a célja, hogy mindig legyen mivel kitöltenie a nap huszonnégy óráját, hanem, hogy ne kelljen később megbánással élnie, mert esetleg apró-cseprő dolgokkal verte agyon az időt.

Érdemes Önnek átgondolnia legfőbb értékeit, és ezek mentén meghatároznia hosszabb és rövidebb távú céljait. Ezek után Önnek a céljai felé vezető tevékenységekkel érdemes foglalkoznia, azokkal, amik a beteljesülés érzését hozzák életébe.

Hadd osszak meg egy történetet amit Dr. Jenson mesélt. Alfred Nobelről szól, aki a közismert Nobel díjat alapította.

Meghalt volt a bátyja. Egy francia újság összetévesztette őket, és a gyászjelentésben Alfred Nobel nevét írta, alája pedig valami ilyesmit: abból gazdagodott meg, hogy emberek kiírtására alkalmas fegyvereket árult. (megj.: az is többnyire közismert, hogy Alfred Nobel legjelentősebb találmánya a dinamit)

Jut eszembe: Ön hogy érezné magát, ha holnap a saját gyászjelentését olvasná? :) Akárhogyis, Jenson úr elmondása szerint Alfred Nobel ezen a ponton döbbent rá, milyen örökséget hagyna maga után. Ezután alapította meg a Nobel díjat, hogy ne a pusztítás, hanem a béke embereként emlékezzenek rá.

Az Ön egyik legfontosabb döntése, amit valaha meg fog hozni az lesz, hogy milyen örökséget szeretne maga után hagyni. Ha Ön most a halálos ágyán lenne: miből szeretett volna többet tenni eddigi életében?

• Több időt töltött volna a családjával?



• Több kockázatot vállalt volna céljaiért?



• Többet dolgozott volna olyan dolgokon, amik az Ön halála után is megmaradnak?



• Jobban megtervezte volna életét?



• Több időt szánt volna gondolkodásra?



• Többet áldozott volna kapcsolatokra?