A minap utazom egy buszon és egy -gondolom én- nagymama, együtt utazik egy tündéri kb. kétéves kislánnyal, az unokája lehetett. Egyszer azt mondja neki: "Szeretlek téged". Utánna kijavítja magát: "Nem is szeretlek, hanem imádlak"...

Magam székelyföldi vagyok és arrafelé nem nagyon használjuk azt, hogy "imádom". Inkább azt mondjuk, "nagyon szeretem".

Ugyanakkor most nem arról szeretnék írni, hogy Önnek feltétlenül meg kell változtatnia szóhasználatát (amúgy a magam részéről, szokom a pesti beszédet:)), hanem fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy az imádni, szeretni és a tetszik/kedvelni szavaknak mi az igazi tartalmuk, és ezzel együtt egy-két fontos elvet szeretnék megvilágítani az Ön számára.

Reményeim szerint a következő támpontok segítenek Önnek jobb kapcsolatban lennie magával és másokkal. Hadd értelmezzem a szavakat, tehát.

Imádni

Erich Fromm nyomán az imádat alatt az orientáció- és odaadás iránti vágyat értem. Erich Fromm azt mondja, hogy az állatokkal ellentétben, amiket ösztönök vezérelnek, minden emberben van egy orientáció- és odaadás iránti vágy.

Mivel nem ösztönvezéreltek vagyunk ezért valami más szerint orientálódunk (tájékozódunk), és valami másnak, mint ösztöneinknek szánjuk oda magunkat (persze lehet, hogy valaki testi szükségei és vágyai iránt adja oda magát, azt hiszem őket nevezzük hedonistáknak).

Fogalmazhatunk úgy is, hogy az ember egy vallásos lény. M. Scott Peck azt mondja, hogy minden embernek van vallása. Ezt nem úgy érti, hogy mindenki tartozik valamiféle intézményesített egyházhoz, hanem arra a lélektani tényre utal, hogy mindenki viszonyul valamilyen módon a körülötte lévő világhoz.

Ha nem is tudatosan, de mindenki tulajdonít valamilyen értéket magának, és tulajdonít valamilyen értéket embertársainak. Rendelkezik valamilyen hozzáállással az élethez, a problémákhoz, az idejéhez stb.

Amúgy ezt a vallás ügyet a hétköznapokban, meglátásom szerint, rendkívül bonyolulttá és zűrzavarossá teszi, hogy egy dolog amit legtöbbször állítunk magunkról, és más dolog amire viselkedésünk folytán következtetni lehet.

Sok esetben, ha az lenne a vallásunk amit állítunk magunkról, fantasztikus lenne. Sajnos ezzel szemben sokszor csak azt mondjuk ami jól hangzik, amit szeretnénk magunkról gondolni vagy amit úgy vélünk, hogy mások elvárnak tőlünk.

Amit Önnek mondani szertnék az az, hogy érdemes törekednie arra, hogy tudatosítsa magában vallását, meggyőződéseit, támpontjait és tegye fel magának a kérdést, hogy ezek oda viszik-e Önt, ahova menni szeretne.

Akár tetszik Önnek akár nem, cselekedeteinek következményeivel Önnek kell együtt élnie, tehát érdemes tudatosítania magában, hogy milyen elvek szerint szokott dönteni.

Ennek fényében, visszatérve bevezetőmhöz, nem érdemes gyerekét imádnia, azaz gyereke szerint orientálódnia. Gyereke sokszor olyanra is kitátja a száját amire igazából nincs szüksége, sőt, esetleg még ártana is neki.

Ön jó, ha nem akar minden percben tetszeni gyerekének, mert ha igen, akkor nem fogja megfegyelmezni, megfelelően nevelni. Szükséges tudnia vállalni, hogy esetenként a gyerekénél, időlegesen népszerűtlen.

Ilyen módon tud tiszteletet építeni magának és egyben építenie a gyereke jellemét is. Ellenkező esetben gyereke a fejére nő, Ön elveszíti nála tekintélyét, és egyúttal elkényezteti, ami gyerekének igen nagy kárára válik.

Melyek azok az egyetemes elvek amik szerint élni érdemes és amiknek minden percben érdemes megfelelni, "tetszeni"?

Lehetséges, hogy Ön is úgy van vele mint sokan mások, hogy nem egy előadásra vagy további ismeretekre van szüksége a témát illetően, hanem csak -Adrian Plass szavaival élve- a bízni akaró mechanizmusait kellene a szeretet olajával megkenegetni, hogy választ találjon egy-két Önt feszítő kérdésre és boldogabbnak érezhesse magát.

Egyébként, szerintem vannak olyan fontos kérdések, amikre kinek-kinek magának kell megtalálnia a saját válaszait. Egy közösségépítő alkalom során pedig szert tehet arra a törődésre amire esetleg szüksége van a válaszok megtalálásához és ahhoz, hogy felszabadultabb és nyugodtabb lehessen.

(Amúgy, A stressz megfelelő kezelése című cikkben találhat egy-két egyszerű elvet amik mentén érdemes gondolkodnia, döntenie és élnie.)

Szeretni

Visszatérve a gyereke megfelelő neveléséhez. Hogyan érdemes viszonyulnia hozzá akkor, ha nem érdemes imádnia? SZERESSE!

Mit jelent szeretni?

Elsőre hadd jegyezzem meg, hogy pszichológusok szerint mindenkinek az egészséges lelki fejlődéséhez arra van szüksége, hogy feltétel nélkül elfogadják. Gyakorolja tehát az elfogadást!

Itt van továbbá az a négy alkotóelem, ami Erich Fromm szerint, alkotja a szeretetet (amellett, hogy úgy véli, "szeretni elsősorban annyi, mint adni, nem pedig kapni"): törődés, felelősség, tisztelet és ismeret. Tehát érdemes Önnek gyerekével törődnie, gondoskodnia róla, azaz fáradoznia érte.

Ugyanakkor érdemes érte felelősséget vállalnia, azaz megfelelnie szükségleteinek. Ahhoz, hogy felelősségvállalása ne csapjon át uralkodásba vagy birtoklásba, érdemes tisztelnie, azaz a legjobb érdekei és egyedisége szerint támogatnia őt kibontakozásában. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, szükséges az is, hogy megismerje. Ne feledje, bár az Ön gyereke, nem pont olyan mint Ön!

Körbe tudjuk járni egy kicsit másképpen is a szeretet fogalmát, ha a héber ismerni szóból indulunk ki. Ugyanis van ennek még két jelentése: közösségben lenni és szeretni. Tehát, ha törekszik arra, hogy megismerje akkor egyben szereti is (nyilván megismerni fáradtságos, és itt visszautalok Fromm-ra).

Ha pedig ismeri, jobban tudja, mire van szüksége, így jobban tud gondoskodni róla, azaz jobban tudja szeretni. Ha onnan indulunk el, hogy közösségben van vele, akkor ezzel lehetősége van arra, hogy jobban megismerje. Ha pedig ismeri, jobb közösségben tud lenni vele.

Hasonlóképpen, ha szereti, közösségben van vele. Ha pedig közösségben van vele, akkor tudja szeretni. Tehát remélem szereti gyerekét, és az Ön körül levő embereket és így jó közösségben, kapcsolatban tud lenni velük.

(Ha már a fogalmak tisztázásánál vagyunk akkor hadd jegyezzem meg, hogy a szerelem és a szeretet sem ugyanaz, de erre majd egy másik írásban térek ki részletesebben.)

Tetszeni / Kedvelni

A nyelvhasználathoz visszatérve, hadd jegyezzek meg valamit immáron a székely nyelvhasználattal kapcsolatban. Ott nemcsak emberekre mondjuk, hogy "szeretem", a spenótra is azt mondjuk, vagy bármi más tárgyi dologra.

A fentiek fényében ugyanakkor talán csak akkor mondhatjuk, hogy szeretem, például a rózsát, ha kertész vagyok, ezért gondozom és nevelem a rózsát. Mint fogyasztónak viszont, legfennebb tetszhet a rózsa, vagy tetszik (ízlik) a spenót.

Emberekre ugyanígy igaz: emberek is tetszenek vagy kevésbé, más szóval kedvelünk egy adott személyt vagy kevésbé, függetlenül attól, hogy éppen szeretjük-e (törődünk-e velük, tiszteljük-e, ismerjük-e stb.).

És íme mit tanultam M. Scott Peck-től ezzel kapcsolatban: "egy személyiség minél jobbá, nagyszerűbbé válik, annál kevesebb dolog fog neki tetszeni, ugyanakkor annál többet fog szeretni."

Namost, hogy is van az, hogy "tetszedjen Önnek felebarátja, mint ahogy Ön tetszik saját magának"? Azt hiszem nem jól idéztem, és Ön biztosan tudja mire gondolok.:)

Sok ember pedig úgy viselkedik mintha az lenne ajánlatos, hogy mindenkinek egyformán tessünk, és másoknak is tetszeniük kellene nekünk. Önnek nem érdemes eszerint élnie.

Ugyanakkor abból kifolyólag, hogy Önnek fejlődése révén egyre kevesebb dolog és emberi magatartás fog tetszeni, egyre fontosabbá válik az Ön számra követnie azt, hogy a jót keresse a történésekben és az emberekben, minthogy egyre könnyebb lenne a hiányosságokon fennakadni és kritizálni.

Tekintsen nem tetszése tárgyaira mint megoldandó feladatokra, illetve nem tetszése alanyaira mint szeretendő emberekre, mert így pozitív érzéseket tud táplálni magában és boldogan fogja tudni élni az életét.