Úgy gondolja, a társa beteg? Vagy, hogy bolond?

Kérem, ne mondja ki a végső ítéletet, még mielőtt elolvasta volna ezt az írást! Rendben? :)

Jelenleg három fő tényező van a fejemben, ami mentén mi emberek különbözünk egymástól. Tulajdonképpen több szempontot is lehet bőven találni, de egyelőre maradjunk ennél a háromnál.

Éspedig:

• különbözünk, mert eltérő vérmérséklettel, személyiségtípussal rendelkezünk. (erről lesz szó ebben az írásban és további három részében)


• különbözünk, mert eltérőek a szeretetnyelveink


• különbözünk, mert férfiak és nők vagyunk

A lényeg, hogy ahány ember, annyi féle. Felismerhető minták keverékéből vagyunk ugyan, de a minták kombinációi nagyon egyedivé alakítanak mindannyiunkat, az emberiséget pedig nagyon sokszínűvé teszik.

Mi a feltétele annak, hogy a különbözőségek ellenére jól együtt tudjunk élni?

1. el kell fogadnunk saját magunkat olyannak amilyenek vagyunk


2. el kell tudnunk fogadni a másikat olyannak amilyen


3. és tanulnunk kell arról, hogyan tudunk jól kijönni a másféleségekkel

Ha gondolja, legyen ez a mottónk: "Nem azért vagyunk itt, hogy versengjünk egymással, hanem hogy kiegészítsük egymást" -Bill McCartney

Akkor beszéljünk a vérmérsékletekről...

Anélkül, hogy történeti részletekbe mennék, a személyiség alaptípusait, amiből szám szerint négy van, a következőképpen nevezték el: szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus. Találkoztam eddig legalább még két másféle elnevezéssel is. Egy kommunikációs tréningen például, szórakoztató, menedzser, gondolkodó és érző megnevezéseket használtak. Ezt csak azért írom, mert esetleg Ön is találkozhat másféle terminológiával.

A szangvinikus, a népszerű személyiség

A szangvinikusok a vidám, derűs, barátkozó személyiségek, akik örökös jókedvükkel vonzanak másokat. Ők azok, akiknek ilyen a hozzáállásuk: "Nevetsz már?" Gyakran elfelejtik, hova indultak, elveszítik a kulcsaikat, hajlamosak túl sokat beszélni.

Egy hétköznapi eseményt is képesek átstilizálni szappanoperává, amely minden elmondásnál drámaibb jelleget ölt. Elragadóan jó humoruk van, és sose engedik, hogy az igazság közéjük és egy jó sztori közé álljon. Lenyűgöző naivitással még azt is közlik, hogy nem hazudnak, ők csak "kreatívan emlékeznek".

A szangvinikusok arra törekszenek, hogy a környezet szeresse és elfogadja őket, figyeljen rájuk, és helyeseljen nekik. Ezek az elsöprő egyéniségek mulatságot és drámát csempésznek szinte minden helyzetbe, kedvelik a rivaldafényt, és élvezettel motiválnak másokat.

Ők kezdeményezik a beszélgetést, és egy szempillantás alatt jó barátságba keverednek egy csoport minden tagjával. A szangvinikusok általában derűlátóak, és szinte mindig bűbájosak. Ugyanakkor lehetnek szervezetlenek, indulatosak is, akik túlérzékenyen reagálnak arra amit környezetük gondolhat róluk.

Egy szangvinikus emberről ilyeneket szoktak mondani: "Ez folyton beszél", vagy "Ez mindenkit ismer". A szangvinikust úgy is nevezhetjük: "a beszélő".

A szangvinikus érzelmi szükségletei

A szangvinikusnak figyelem, helyeslés és szeretet kell. Méghozzá azonnal és folyamatosan. Ez a napfényes típus igényli továbbá a gyakori interakciót és tevékenységet, különben beleun az életbe. Ha ezek az igények teljesülnek, a szangvinikus élvezheti az életet anélkül, hogy folyamatosan magának követelné társa figyelmét.

Az alábbiakban következzék néhány támpont arra vonatkozóan, mivel lehet kielégíteni a szangvinikus társ igényeit:

1. Figyelem: Üljünk le, nézzünk a szemük közé, és figyeljünk. Ne szakítsuk félbe őket, ne vágjunk a szavukba, ne bámészkodjunk a szobában, ne próbáljuk megoldani a problémájukat. Nekik csak a figyelmünkre van szükségük.

2. Helyeslés: A szangvinikusoknak rettentő szükségük van a helyeslésre. Azt hiszik, senki se méltányolja, amit tesznek. Sose mondjuk: "Ez jó is lenne, ha..." Ha gyakran helyesbítünk, azt hiszik, kötözködni akarunk. Inkább vegyünk erőt magunkon, és dicsérjük meg őket, ha elvégezték a munkát.

3. Szeretet: A szangvinikusok azt akarják, hogy szeressék őket. Gondoljunk egy kicsi gyerekre, amint azt mondja: "Apu, szeress engem!" A szangvinikusból lefegyverző, gyermekes báj árad. Mondogassuk nekik: "Te olyan szép vagy, olyan ragyogó, okos, tehetséges, elragadó szellemes, mulatságos..." Sose bírnak betelni a szeretettel.

4. Tevékenység: Ne engedjük el a fülünk mellett, ha partnerünk szeretne "kiruccanni", vagy a barátokkal tölteni az időt. A szangvinikus kezdi ketrecbe zárt állatnak érezni magát, ha meg van fosztva a gyakori interakcióktól a családdal és a barátokkal. Tervezzünk valamilyen közös programot házon kívülre! Buzdítsuk társunkat, hogy vegyen részt különféle közösségi tevékenységekben.

Ha Ön is szangvinikus, próbálja nem elfelejteni, hogy érzelmi szükségletei sok energiát és időt igényelnek. Igényével a folyamatos társalgásra és tevékenységre ugyancsak megnehezítheti egy melankolikus vagy flegmatikus társ életét.

Ha örökösen társán csüng, elismerést és szeretetet követelve, valószínübb, hogy előbb kap egy ingerült sóhajt, mint ölelést és bókot. Ne feledje, párjának is vannak igényei, esetleg éppen az, hogy hagyja létezni egy kicsit, mielőtt új szórakozást talál magának.

Ha Ön nem szangvinikus, azaz nem igazán ismert magára a fenti sorokat olvasva, akkor a következő három rész valamelyike fog leginkább Önről szólni.

Mivel sokunk számára gondot okoz a megfelelő önértékelés, hadd fűzzek ide egy rövid gondolatot: bármilyen vérmérséklete is legyen Önnek, vannak erősségei. Összpontosítson és építsen ezekre! Ne hagyja, hogy túlságosan lekössék hiányosságai. (Ha olyan környezethez szokott, ahol gyakran kritizálják, akkor nehezen tud kialakítani és fenntartani egy kiegyensúlyozott önképet magáról. Ezzel szemben egy elfogadó légkörben ez annál könnyebb.)

A gyengeségekről szólva: a gyengeségeiért (is) tudnia kell vállalni a felelősséget, ugyanis hiába szangvinikus, a vonat ott fogja hagyni, ha nem ér oda pontosan, hogy egy példával illusztráljam. Nem használhatja kifogásként vérmérsékletét, ha jót akar. De ez nem jelenti azt, hogy értéktelennek kell éreznie magát, mert mondjuk nem erőssége a pontosság.

A pontosság és precizitás bajnokáról (aki viszont nem olyan kiváló társasági egyéniség, mint Ön :)) pedig a következő részben lesz szó. A következő részt pedig a levélsorozat olvasójaként fogja tudni megkapni, kérem tehát, vegye igénybe ezt a díjmentes szolgáltatást!